Warning: session_start(): open(/var/www/www/helysegek.hu/tmp//sess_lliev3s05kblg9r75m75eddvi1, O_RDWR) failed: Disc quota exceeded (69) in /var/www/www/helysegek.hu/www/main.php on line 22
Magyarország független politikai hírportálja
Google+







 

Aczél György 1917-1991 Budapesten született. Apja halála után árvaházban nevelkedett. Építõmunkásként kezdett el dolgozni, miközben autodidaktaként képezte magát. Részt vett a Somér ifjúsági cionista mozgalomban. 1935-ben belépett a KMP-be. 1936-ban fél évet járt a Színmûvészeti Akadémiára, majd amatõr színészként tevékenykedett. 1942 elején letartóztatták, késõbb munkaszolgálatra hívták be, ahonnan azonban sikerült magát leszereltetnie. A német megszállás és a nyilasuralom alatt az ellenállási mozgalom résztvevõjeként több száz zsidót mentett meg. A háború után 1946 nyaráig az MKP budapesti, majd az V. kerületi pártbizottságán dolgozott. 1946 augusztusától Zemplén megyei, 1948 májusától Baranya megyei titkár. 1947 és 1949 között országgyûlési képviselõ. 1948. június 12-én, az MDP alakuló kongresszusán az elnökség tagja. 1949. július 6-án letartóztatták, és a Rajk-per egyik mellékperében életfogytiglani fegyházra ítélték. 1954 augusztusában szabadult, szeptember 1-jén rehabilitálták. 1954 õszétõl a 23. Számú Állami Építõipari Vállalat Igazgatója. Október 21. és október 27. között Bécsben tartózkodott. Hazatérve csatlakozott a Partizánszövetséghez. 1956. október 31-én részt vett az MSZMP alakuló gyûlésén. November 3-tól vidéki szervezõ titkár. November 11-én az MSZMP IIB ülésén a jugoszláv típusú semlegesség mellett foglalt állást, és szorgalmazta, hogy Nagy Imrével folytassanak tárgyalásokat. A december elején megjelent \"az ellenforradalom négy okát feltáró\" határozat tárgyalásakor is a \"puhább\" vonalat képviselte. 1957. február 26-án önkritikát gyakorolt. 1957 áprilisától 1958 februárjáig mûvelõdési miniszterhelyettes, majd 1967 áprilisáig a mûvelõdésügyi miniszter elsõ helyettese. Hivatali súlyánál sokkal nagyobb befolyással rendelkezett a kultúrpolitikára és annak napi gyakorlatára, kiterjedt személyes kapcsolatrendszerének és az MSZMP elsõ emberéhez, Kádár Jánoshoz fûzõdõ viszonyának köszönhetõen. A késõbb \"három T\" (támogatás, tûrés, tiltás) néven elhíresült mûvelõdéspolitikai irányelvek megalkotója. 1966-ban az MSZMP IX. kongresszusán tagja lett a KB Agitációs és Propaganda Bizottságának. 1967 áprilisában választották az MSZMP Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályát felügyelõ kb-titkárrá. 1969 márciusában lett az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának elnöke. Egyik kidolgozója az 1969. júniusi tudománypolitikai irányelveknek. 1970 novemberében, az MSZMP X. kongresszusán a pb tagjává választották. 1971-tõl ismét országgyûlési képviselõ. Ez év áprilisától az ekkor létrehozott Mûvelõdéspolitikai Munkaközösség elnöke. 1973 januárjában õ készítette elõ a Hegedüs Andrást, Heller Ágnest, Márkus Györgyöt, Márkus Máriát, Vajda Mihályt, Bence Györgyöt és Kis Jánost elítélõ kb-határozatot. Tevékenyen részt vett az \"új gazdasági mechanizmus\" bevezetésében. A reformok híveivel, Fehér Lajossal, Fock Jenõvel és Nyers Rezsõvel együtt állították félre 1974-ben: a kb márciusi ülésén felmentették a kb-ban viselt tisztségei alól, de pb-tagságát megtartva a Minisztertanács elnökhelyettese és az Országos Közmûvelõdési Tanács elnöke lett. Ezt a tisztséget 1976-ig, majd 1980 és 1982 között töltötte be. 1974 és 1982 között az Állami Díj és Kossuth-díj Bizottság elnöke. 1975-ben az MSZMP XI. kongresszusán leváltották a KB Mûvelõdéspolitikai Munkaközösség elnöki tisztségébõl, testületi tagságát azonban megtartotta. Ez évben jelent meg több nyelven az Alain Peyrefitte francia jobboldali politikussal vitázó interjúkötete. 1979-ben elõterjesztõje volt a Charta \'77 magyar támogatóit elítélõ MSZMP PB-határozatnak. A nyolcvanas évek elején Pozsgay Imre mûvelõdésügyi miniszterrel folytatott elmérgesedõ vitái azzal végzõdtek, hogy mindketten elkerültek addigi posztjukról. Aczél az MSZMP KB 1982. júniusi ülésén miniszterelnök-helyettesbõl ismét kulturális kb-titkár lett. 1985-ben az MSZMP XIII. kongresszusán leváltották e funkciójából, visszahívták a KB Agitációs és Propaganda Bizottságból és a KB Kulturális Munkaközösségébõl is. Ezt követõen a KB Társadalomtudományi Intézet igazgatójává nevezték ki. 1985-tõl 1990-ig harmadszor is országgyûlési képviselõ. 1988-ban az MSZMP országos pártértekezletén nem jelöltette magát a pb-be, kb-tagságát viszont megtartotta. A kb 1988. júliusi ülésén ismét beválasztották a KB Agitációs és Propaganda Bizottságába. Az 1989. júniusi kb-ülésen fontos szerepe volt Grósz Károly megbuktatásában.